Jézus Krisztus szó jelentése
Jézus Krisztus (főnév, tulajdonnév)
1. Vallási, keresztény: Az emberiség megváltója; a keresztény tanítás szerint Isten Fia, aki kereszthalálával megváltotta az Embert a bűneitől, és visszavezette őt Isten szeretetébe.
Korábban ismeretlen embereszményt hirdetett Jézus Krisztus azzal, hogy legfőbb emberi tulajdonságnak a feltétlen szelídséget, az embertársi szeretetet, a szerénységet és béketűrést állította. Jézus Krisztus tanított az önbizalomról is, hogy az ember ne legyen kishitű, hanem bízzon saját magában, és ekkor még emberfeletti képességeket is el tud érni. Jézus Krisztus a hit által gyógyított, és ezt hagyta rá tanítványaira is. Jézus Krisztus példabeszédekben tanított, amelyekben a földi élet hasonlataira építve mutatta be Isten országát.
2. Vallás, iszlám: Az igaz Isten prófétája, közvetlenül Mohamed előtti utolsó tanító.
Jézust Krisztust a mohamedán vallásúak is szent emberként tisztelik. Jézus Krisztus neve náluk Íszá.
3. Történelmi: Vallásalapító. A kereszténység megalapítója. A források szerint időszámítás előtt 6–4 és időszámítás szerint 29–33 között élt.
A mai történelemtudomány egyetért azzal, hogy Jézus Krisztus valóban élt. Jézus Krisztus életének kezdete Augustus császár uralkodására, vége pedig Tiberius császáréra esik. Jézus Krisztus születésétől számítjuk a jelenlegi időszámításunkat, az aktuális évszám jelöli az azóta eltelt időt, ezért az „i. e. – i. u.” jelölés helyett a „Kr. e. – Kr. u.” jelölést is használhatjuk, főleg vallásos szövegkörnyezetben. („Kr.” a „Krisztus” szót jelenti.)
Eredet [Jézus Krisztus < Jézus < görög: Iészusz (Jézus) < héber: Jeshua (Jahveh a szabadító) + Krisztus < görög: Khrisztosz (felkent) < a héber: Mossiah, Messiekh fordítása (Messiás, felkent – méltóságnév)]
