Önfegyelem szó jelentése
önfegyelem (főnév)
1. Saját magunk irányításának képessége; kitartáson alapuló lelki tulajdonság, képesség, amelynek segítségével egy személy következetesen ragaszkodik korábbi elhatározásához vagy a korábban kialakított szabályokhoz.
A hegedűn tanuló fiú minden nap gyakorol önfegyelmének köszönhetően. A sportolót győzelemhez segíti az önfegyelme, ami átjuttatja őt a nehézségeken.
2. Személyes önszabályozás, amely abban segíti a személyt, hogy uralkodjon a benne feltörő káros érzelmeken, indulaton.
A főnök arcán látszik az önfegyelem, mert nem akar kiabálni a megint hibázó beosztottal. A férfi csak önfegyelme miatt nem szól vissza az őt bosszantó nőnek.
Eredet [önfegyelem < ön- (melléknév) + fegyelem]
