Önérzetes szó jelentése
önérzetes (melléknév)
1. Személyes értékeinek tudatában levő (személy, közösség), aki emberi méltósága, határozottsága és fontossága alapján cselekszik, viselkedik.
Egy önérzetes vezetőre felnéznek a társai. A jó értelemben önérzetes ember nem gőgös vagy nagyképű, hanem valódi önbecsüléssel rendelkezik.
2. Személyes értékeinek tudatában levő személyre jellemző (gondolkodásmód, megnyilvánulás, tett), vele kapcsolatos (dolog).
Az önérzetes felelet tetszett a vizsgáztatónak. Az önérzetes fellépés meghozta az eredményt, az ügyet sikerült elintézni.
3. Bántóan magabiztos (személy), aki nagyképűen lép fel, vagy gőgösen viselkedik másokkal szemben.
Az önérzetes nő sértődötten otthagyja a társaságot. Egy önérzetes főnökkel nehéz kijönni, mert fenn hordja az orrát.
4. Bántóan magabiztos személyre jellemző (gondolkodásmód, megnyilvánulás, tett), vele kapcsolatos (dolog).
A fiatalember önérzetes fellépése visszatetszést kelt másokban. A tanuló önérzetes feleselésének nem örül a tanár.
Eredet [önérzetes < önérzet + -es (melléknévképző)]