„Határozó” változatai közötti eltérés szó jelentése
a |
|||
| 136. sor: | 136. sor: | ||
| − | == Korábbi | + | == Korábbi észszerűtlen csoportosítások: == |
'''állandó határozó''': Amelyik határozót a korábbi nyelvészeti felfogás szerint nem tudták a jelentése alapján besorolni, azokat az alakja alapján ebbe a kategóriába sorolták. A több szóból álló kifejezéseket nevezték így, amelyek nem illettek bele az általuk összeállított más csoportokba. | '''állandó határozó''': Amelyik határozót a korábbi nyelvészeti felfogás szerint nem tudták a jelentése alapján besorolni, azokat az alakja alapján ebbe a kategóriába sorolták. A több szóból álló kifejezéseket nevezték így, amelyek nem illettek bele az általuk összeállított más csoportokba. | ||
A lap jelenlegi, 2019. február 20., 18:07-kori változata
határozó (melléknév)
1. Döntést hozó (személy, közösség, hatóság, testület), aki, amely egy ügyben, lehetőségben, fennálló állapot vagy körülmény alakulásában az adatok megfontolása után engedélyt ad, cselekszik vagy következtetésre jut.
A beadvány már az ügyben határozó bizottság előtt van. Aki biztos magában, az egy gyorsan határozó ember.
2. Régies: Döntő jelentőségű (ügy, körülmény, dolog).
A háborúban határozó ütközetnek bizonyult a mostani csata. A perben a legfelsőbb bíróság határozó ítéletet hoz.
3. Nyelvtan: Ige körülményeit pontosítóként használatos (szó, szófaj, mellékmondat).
A határozó igenév „-va”, „-ve” végződésű. Az összetett mondatban egy határozó mellékmondat fejezi ki a cselekvés helyét.
Eredet [határozó < határoz + -ó (melléknévképző)]
