Főbenjáró szó jelentése
főbenjáró (melléknév)
1. Halálbüntetéssel járó (bűn). Olyan (bűn), amelyért fejvesztés vagy más halálbüntetés jár, illetve ezzel kapcsolatos (per, ügy).
Egy más hitű lelkésznél főbenjáró bűnnek számít, ha áttér a keresztény vallásra. A jogász azért nem vállalta el a bírói állást, mert nem szeretett volna főbenjáró ügyekben döntést hozni.
2. Igen súlyos (vétség). A vétség mértékével való viccelődést fejez ki.
Az kisfiú talán főbenjáró bűnt követett el, hogy rosszul lőtt a vadra? Főbenjáró mulasztás, hogy otthon felejtetted az esernyődet; most lehet, hogy megázunk!
3. Nagyon fontos (ok), ami más szerint nem is olyan súlyos.
A pénztáros egyéb főbenjáró kötelezettségek miatt soha nem tudott elszámolni a kasszájával. Mi lehet az a főbenjáró ok, ami miatt a mai gyerekekre nem szánnak elegendő időt a szülők?
Eredet [főbenjáró < fő (főnév) + -ben (határozórag) + járó]
