Bunker szó jelentése
bunker (főnév)
1. Katonaság: Erődítés, általában betonból, acélból készült, könnyen védhető, megerősített fedezék, adott irányokba kilövést biztosító védett állás.
A bunker egy részét a föld alá építik. A bunkerhez néhány géppuskaállás és légvédelmi üteg is tartozott.
2. Katonaság: Föld alatti óvóhely, pince vagy más föld alatti, esetleg mély árkokkal körülvett fedezék.
A légitámadás esetén a lakosság a bunkerekben keresett menedéket. A fronton épített bunkerekbe mentek a harcvonalról vissza a katonák pihenőre.
3. Hajózás: Hajón raktár. Kereskedelmi hajón áruk elhelyezésére való rakodótér, amelyet főleg szemes áruk (például gabona) vagy szén, olaj tárolására használnak.
A bunker megtelt gabonával, így a hajó hamarosan elindulhatott úti célja felé. A kikötőben szállítószalag segítségével ürítették ki a hajó bunkerét.
Eredet [bunker < német: bunker (bunker) < svéd: bunke (védőpalánk < sánc, halom)]
