Bunkó szó jelentése
bunkó (főnév)
Botvég; egy bot vastagabb, gömbölyű vagy kiszélesedő vége.
A sétáló férfi a botját a bunkónál fogta meg. A bunkó belesimult az öreg tenyerébe séta közben.
Eredet [bunkó < ómagyar: bunkó < ősmagyar: funkó (tuskó, vastag fa) < dravida: pungam (bunkó, vastag vég) < pongam (vastagodás) < pongu (dagad)]