Páncél szó jelentése
páncél (főnév)
Védőöltözet¤; fémlemezből készült hadi felszerelés, amely az ellenség fegyverei, nyilai ellen védte a viselőjét, hogy tovább tudjon harcolni, vagy túlélje. Kemény védőréteg egy test vagy tárgy külsején, amely megóvta a sérülésektől.
A lovagok páncélban vesznek részt a lovagi tornán. A katonai járműveket vastag páncél védi. A teknőst a kemény páncél védi a ragadozók ellen.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.