Páncél szó jelentése
páncél (főnév)
Védőöltözet; fémlemezből készült hadi felszerelés, amely az ellenség fegyverei, nyilai ellen védte a viselőjét, hogy tovább tudjon harcolni, vagy túlélje. Kemény védőréteg egy test vagy tárgy külsején, amely megóvta a sérülésektől.
A lovagok páncélban vesznek részt a lovagi tornán. A katonai járműveket vastag páncél védi. A teknőst a kemény páncél védi a ragadozók ellen.
Eredet [páncél < német: Panzer (páncél, vért) < olasz: panciéra (mellvért, „hasvédő”) < pancia (has) < latin: pantices, pantex (pocak, bendő)]
