Kés szó jelentése
kés (főnév)
Kézi vágóeszköz nyéllel. Darabolásra, szúrásra használt szerszám, amely nagyon erős, rugalmas edzett acélból, és jól megfogható nyélből készül. Fogantyúhoz erősített keskeny, vékony, hosszú, és általában hegyes fémlap elvékonyodó, éles széllel, amely szilárd anyagon húzva könnyen belehatol abba, és két darabra választja.
A hentes késének pengéje nagyon éles. A kések egy tartóban állnak egymás mellett a munkaasztal szélén. A szakács más kést használ a különféle anyagok vágásához.
Eredet [kés < ómagyar: kés < ősmagyar: kasi (kés) < dravida: katti (kés, kard)]