Kés szó jelentése
kés (főnév)
Kézi vágóeszköz nyéllel. Darabolásra, szúrásra használt szerszám, amely nagyon erős, rugalmas edzett acélból, és jól megfogható nyélből készül. Fogantyúhoz erősített keskeny, vékony, hosszú, és általában hegyes fémlap elvékonyodó, éles széllel, amely szilárd anyagon húzva könnyen belehatol abba, és két darabra választja.
A hentes kése nagyon éles. A szakács más-más kést használ a különféle anyagok vágásához.
Eredet [kés < ómagyar: kés < ősmagyar: kasi (kés) < dravida: katti (kés, kard)]
