Parancs szó jelentése
parancs (főnév)
Kényszerítő utasítás egy kötelező cselekvésre, magatartásra, hogy mit tegyen meg, vagy mit ne tegyen más személy, akinek nincs döntési joga, sem felelőssége. nagyobb hatalmú személy részéről egy rövid, világos, határozott felszólítás, amelynek teljesítését feltétlenül megköveteli, és nem fogad el ellenvéleményt
Az őrmester parancsot ad a közkatonának. Egy katonai parancsot nem lehet megtagadni, mert az súlyos következményekkel járhat. Sok ember nem szereti, ha parancsot kap, szívesebben tesz meg egy kérést.
Eredet [parancs < ómagyar: parancs < perzsa: paráne (parancs) < akkád: purusse, puruss (parancs) < sumér: paras (parancs) < bara (parancsnok, uralkodó)]