Parancs szó jelentése
parancs (főnév)
Kikényszeríthető utasítás egy meghatározott cselekvésre, magatartásra; felszólítás, amelynek teljesítését a felszólító személy feltétlenül elvárja.
Az őrmester parancsot ad a közkatonának. Egy katonai parancsot nem lehet megtagadni, mert az súlyos következményekkel járhat. Sok ember nem szereti, ha parancsot kap, szívesebben tesz meg egy kérést.
Eredet [parancs < ómagyar: parancs < perzsa: paráne (parancs) < akkád: purusse, puruss (parancs) < sumér: paras (parancs) < bara (parancsnok, uralkodó)]
