Parancs szó jelentése
parancs (főnév)
Kényszerítő utasítás egy helyzet gyors kezelésére, feladat végrehajtására, kötelező cselekvésre, magatartásra, hogy mit tegyen meg, vagy mit ne tegyen egy alárendelt személy, akinek nincs döntési vagy véleményezési joga (sem felelőssége). Nagyobb hatalmú személy részéről egy rövid, világos, határozott felszólítás, amelynek teljesítését minden áron megköveteli, és nem fogad el ellenvéleményt.
Az őrmester parancsot ad a közkatonának. Egy katonai parancsot nem lehet megtagadni, mert az súlyos következményekkel járhat. Sok ember nem szereti, ha parancsot kap, szívesebben teljesít egy kérést.
Eredet [parancs < ómagyar: parancs < perzsa: paráne (parancs) < akkád: purusse, puruss (parancs) < sumér: paras (parancs) < bara (parancsnok, uralkodó)]
