Fene szó jelentése
fene (főnév)
1. Átvitt értelemben: Káromkodás; bosszankodást, dühöt, szidalmazást fejez ki, azt erősíti.
A fene essen bele a világba. A fene vigyen el!
2. Átvitt értelemben, régies: Súlyos baj, terjedő kór.
A fene rágja ezt az országot már Mohács óta. A kapzsiság fenéje megmérgezte a gazdag ember lelkét.
3. Elavult: Rák vagy más súlyos betegség, fekély.
A fene kiütött a férfi lábán. A felcser gyógykenőccsel bekente a fenét, majd bekötözte.
Eredet [fene < ómagyar: fene < ősmagyar: fána (sérülés, üszök) < dravida: pun (seb) < pini (sérülés < rontás) < piynam (démon)]