Tartalom

Fen

fen (ige I.)

1. Csiszolva élesít metsző, vágó eszközt rendszerint erre alkalmas kő, szíj segítségével.

A hentes az életlen bárdot feni. Az arató a kaszáját feni.

2. Hízeleg neki ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

fen (ige II.)

1. Népies: Ken, dörgöl; erősen egymáshoz érint.

A paraszt az orrát a ruhája ujjába fente. Az asszony a foltos ruha megszappanozott részeit egymáshoz feni, hogy kijöjjön a folt.

2. Anyagréteggel bevon ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Fen – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énfenekfenem
tefenszfened
ő, önfenfeni
mifenünkfenjük
tifentekfenitek
ők, önökfennekfenik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énfettemfettem
tefettélfetted
ő, önfentfette
mifettünkfettük
tifettetekfettétek
ők, önökfettekfették
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énfennékfenném
tefennélfennéd
ő, önfennefenné
mifennénkfennénk
tifennétekfennétek
ők, önökfennénekfennék
Felszólító mód
alanyitárgyas
énfenjekfenjem
tefenjél / fenjfenjed / fend
ő, önfenjenfenje
mifenjünkfenjük
tifenjetekfenjétek
ők, önökfenjenekfenjék
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énfenhetekfenhetem
tefenhetszfenheted
ő, önfenhetfenheti
mifenhetünkfenhetjük
tifenhettekfenhetitek
ők, önökfenhetnekfenhetik
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énfenhettemfenhettem
tefenhettélfenhetted
ő, önfenhetettfenhette
mifenhettünkfenhettük
tifenhettetekfenhettétek
ők, önökfenhettekfenhették
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énfenhetnékfenhetném
tefenhetnélfenhetnéd
ő, önfenhetnefenhetné
mifenhetnénkfenhetnénk
tifenhetnétekfenhetnétek
ők, önökfenhetnénekfenhetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énfenhessekfenhessem
tefenhessfenhesd / fenhessed
ő, önfenhessenfenhesse
mifenhessünkfenhessük
tifenhessetekfenhessétek
ők, önökfenhessenekfenhessék
Főnévi igenév
fenni
Határozói igenév
fenve, fenvén, fenvést
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
fenő, fenendő, fenős, fenhető, fenhetetlen, fenetlen
Képzett főnév
fenés