Felül szó jelentése
felül, fölül (ige)
1. Fenekével magasabbra telepszik; fönn levő helyre nehezedik a hátsó felével.
A kertben játszó gyerek felült a létra tetejére, és onnan nézett át a szomszéd kertjébe. A futballdöntőn a díszvendégek felültek a lelátó felső soraiba.
2. Állat hátán elhelyezkedik; közlekedési eszközre felszáll.
A herceg felült a lovára és ellovagolt. A turistacsoport már negyed órával a vonat indulása előtt felült.
3. Fektéből felegyenesedik; fekvő testhelyzetből felsőtestét, törzsét az ágyra, vízszintes felületre merőleges testhelyzetbe hozza.
A beteg másnap reggel jókedvűen felült az ágyban. A kisfiú még nem aludt el az ágyban, csak felült, és várta, hogy az édesanyja meséljen neki.
4. Átvitt értelemben: Hazugságot elhisz, aminek nem kellett volna hitelt adnia, és emiatt engedi, hogy rászedjék, becsapják, megtévesszék.
A gazda felül a hírnek, hogy hamarosan lemennek az árak, és gyorsan eladja a termését. Az iskolakerülő tanuló meséjének felült a tanár, és elhitte, hogy otthon feküdt betegen.
Eredet [felül < fel- (igekötő) + ül (ige I.)]