Felület szó jelentése
felület (főnév)
1. Külső oldal. Egy tárgynak, testnek a külvilággal közvetlenül érintkező határa; külső, felső lapja, rétege.
Az arc felületét gondosan ápolják a nők. A gömb felülete mindenhol íves.
2. Víz tükre; álló- vagy folyóvíz legfelső rétege.
A tenger felülete szinte mindig hullámzik. A tavak felülete szélcsendben tükörsima.
3. A talaj felső rétege, amelyen járunk.
A szántóföld felületét kiszárította a meleg szél. Az aszályban megrepedezett a kukoricatábla felülete.
4. Matematika: Külső méret; egy sík nagysága, vagy testet határoló lapok területének összege két kiterjedésre átszámítva; felszín.
A négyzet felületét két oldal szorzata adja meg. A kocka felületének számolásakor egy oldal méretét hattal szorozzuk.
5. Átvitt értelemben: Megtévesztő külsőség; más látszat, mint a valódi, fő jellemző. Érzékelhető jelenség, ami a belső lényegből látszik.
A barátságos felület alatt ott izzott a megszállók iránt érzett gyűlölet. A tetszetős öltözködés felülete néha ürességet takar.
Eredet [felület < felül (határozószó) + -et (főnévképző)]
