Mér szó jelentése
mér (ige)
Egy nagyságot összehasonlít egy ismert egységgel, és az összehasonlítás eredményét számokban fejezi ki.
Az asztalos a deszkalap hosszát méri. A pék a kenyérhez szükséges lisztet méri. A varrónő a ruhát megrendelő derekát méri egy mérőszalaggal.
Eredet [mér < ómagyar: mér < ősmagyar: meer (mér) < szláv: mer, mier (mér) < szanszkrit: masz (mér)]
Lásd még: mázsa
További részletezés
1. Hosszat határoz meg; egy tárgyat, testet a hosszúság alapegységével egybevet úgy, hogy azt (ha kell többször) végigfekteti rajta, és azt legtöbbször méterben vagy centiméterben megállapítja.
A földmérő zsinórral méri a telek szélességét. A szövetárus egy mérőrúddal méri a kért hosszúságú szövetet.
2. Súlyt határoz meg egy erre alkalmas mérleggel, és azt legtöbbször kilogrammban megállapítja.
A disznó súlyát mázsán méri a gazda. A gyógyszerész milligrammban mér.
3. Térfogatot határoz meg; folyadék, apró szemű anyag mennyiségét úgy határozza meg, hogy azt egy alapmértékül vett edénybe önti, vagy az edényt többször meríti meg benne.
Régen vékával mérték a gabonát. A kocsmáros korsóval méri a felszolgált sört.
4. Hőmérsékletet határoz meg egy hőmérő segítségével; egy test vagy anyag hőmérsékletét, illetve egy személy lázát általában Celsius foknyi egységekben megállapítja.
Az anya a beteg gyerek lázát méri. A sütő hőmérsékletét egy hőmérő méri.
5. Pontos értékeket gyűjt; egy jellemzőre vonatkozó adatokat tudományos alapossággal, számértékekkel kifejezve és rendszerezve vizsgál, hogy azok alapján döntéseket hozzon és más feladatokat, problémákat oldjon meg.
Az erőmű működésének jellemzőit több számítógép méri. A gyár környezetszennyezését pontosan mérik, és utólag is visszakereshetők a korábbi értékek.
6. Nagyságot mutat; megfelelő eszköz jelzi, hogy egy alapegység hányszor van meg a meghatározandó nagyságban.
A mérleg 60 kilót mért, amikor a lány ráállt. A hőmérő tizedes fokokat is mér.
7. Távolságot kijelöl egy felületen, tárgyon, rajzon egy vonal mentén.
A varrónő három centimétert mér felhajtásnak. Az asztalos két centimétert mér bevágásnak a deszkán.
8. Számot mutat; egy eszköz, műszer mutatja a meghatározni kívánt mennyiség számszerű értékét.
A stopperóra századmásodperceket is mér. A gyógyszertárban használt mérleg mindig pontosan mér.
9. Árut kiadagol; kért mennyiségekben árusít; egy árusító személy adagolható anyagot, árut, holmit adott egység szerint a kért mennyiségben (egy alkalommal) elad.
A hentes friss combot mér a mérlegen. A piacon a kofa egy kiló krumplit mér. A sarkon túli háznál jó bort mérnek.
10. Átvitt értelemben: Hozzáállást mutat, viselkedése megnyilvánul.
A főnök furcsán méri a méltányosságot a beosztottjainak: van, akinek kevesebb jut belőle. A jó ember bőven méri a szeretetét.
11. Átvitt értelemben: Adott mértékben meghatároz, megszab egy dolgot.
Egy szerzetes kevéssel méri az anyagi javakat. A munkavezető bőven méri az elvégzendő munkát.
12. Átvitt értelemben: Egy alaphoz arányítva határoz meg; megszabja egy dolog nagyságát.
Egy megfontolt ember a jövedelméhez méri a kiadásait. A jó vezető a jutalmat az elért teljesítményhez méri.
13. Átvitt értelemben: Egy alaphoz hasonlítva ítél meg vagy becsül fel egy fokozatot, értéket.
Egy ember fejlődését a képességeihez mérik. A fiú a lányt a korábbi barátnőihez méri.
14. Erős ütéssel sújt egy személyt, dolgot.
A csősz nagyot mér a botjával az elkapott tolvajra. A bokszoló egy balegyenest mér az ellenfelére. Az idegen ember egy pofont mér a másikra.
15. Régies: Mértékre szab ruhát, lábbelit egy személy testéhez igazítva azt.
A varrónő ruhát mér a megrendelőkre. A varga csizmát mér az embereknek.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Büntetést/csapást mér rá – (büntetéssel, erőszakos támadással sújtja, erejét letöri).
Egyenlő mértékkel mér – (igazságos, nem részrehajló).
Kanállal mérik a tudományt – (bőséges lehetőséget biztosítanak a tudományok elsajátítására).
Kétszer mér, egyszer vág – (gondosan végzi a munkáját).
Különböző mértékkel mér – (az egyiket szigorúbban, a másikat enyhébben ítéli meg, nem azonos szempontok szerint vagy elfogultan ítél meg személyeket, dolgokat).
Lattal/latra mér – (Régies: nagyon takarékosan, fukarul bánik vele).
Magát vele méri – (Régies, elavult: erejét próbálja vele; megmérkőzik vele).
Patikamérlegen mér – (túlzott gonddal, kicsinyeskedve szab meg, bírál el vagy szemlél).
Távolságot/utat/teret mér – (Régies, népies: hosszában egyszer vagy többször végighalad, föl-alá járkál rajta).
Lezárva 7K: 2013. január 4., 17:18
