Mer szó jelentése
mer (segédige)
1. Elég bátor ahhoz, hogy megtegye; erkölcsi vagy testi erejének, ügyességének, saját igazának tudatában van elég elszántsága, akarata megküzdeni egy célért a lehetséges akadályok ellenére.
Egy igaz ember szembe mer szállni a nehézségekkel. A gyerek fel mer ülni a ló hátára.
2. Bátran szembeszáll az akadályokkal, a nehézségekkel; elszántan szembenéz a céljával szemben állókkal, és ezek ellenére mégis törekszik elhatározásának megvalósítására.
Aki mer, annak sikerülhet, aki nem mer, az meg sem próbálja. A vitézről látszik, hogy meg mer küzdeni a sárkánnyal.
3. Vakmerően, dacosan teszi meg; sokszor arcátlanul vállalkozik rá egy erkölcsi törvény, szokás, illendőség ellenére; merészel.
Felháborodást okoz, ha egy tanár kezet mer emelni egy tanulóra. Mibe fogadjunk, hogy az órán nem mersz hangosan káromkodni?
4. Bizonyossággal állít egy véleményt; elég erkölcsi vagy észszerű alapot érez magában ahhoz, hogy egy véleményt állítson vagy tagadjon.
Ki meri azt állítani, hogy ez a házasságkötés nem érvényes? Meg mered mondani az igazságot?
Eredet [mer < ómagyar: mer < ősmagyar: mer < dravida: maram (merés, bátorság < erő)]
