Kötelék szó jelentése
kötelék (főnév)
1. Erős fonat; növényi rostokból, szálas anyagból sodort vagy font rögzítőeszköz, amelyet tárgyak, élőlények rögzítésére használnak.
A horgony köteléke önmagában is nagyon nehéz volt. A fogoly megoldotta a köteléket a kezén.
2. Átvitt értelemben: Kapcsolat két ember között, amely összetartja őket. Vérségi, társadalmi vagy lelki összeköttetés.
Nagyon szoros volt a szerelmesek között lévő gyengéd kötelék. A faluban sok emberhez rokoni kötelék fűz minket.
3. Átvitt értelemben: Társadalmi összeköttetés. Országok, népek közötti összetartozás.
Két szomszédos államnak lehetetlen minden köteléket elszakítani egymás között. A honfoglalók kiszakadtak a keleti népek kötelékéből.
4. Szleng: Személyi állomány; hivatalos szervezet tagsága.
A fiú a hadsereg kötelékébe lépett. A sportoló elhagyta az egyesület kötelékét.
5. Szleng: Szabályos alakzat; több fegyveres egységből álló zárt formájú csoport.
Az öt repülőgép kötelékben repül egymás mellett. A lovasok kötelékben vonultak fel az ünnepségen.
6. Régies: Sebápoló anyag; sebek, sérülések bekötésére használt fertőtlenített szövet.
Az ápolónő köteléket tekert a sebesült kezére. Kezd fogyni a kötelék, hozzatok még!
7. Régies: Billenő ízület; porcos állományú szerv, amelyen a kagyló héjai nyílnak és csukódnak.
A kagyló két héját a kötelék fogja össze. A kötelék is elenged, amikor a kagyló elpusztul.
8. Régies: Kárpótlásként kikötött összeg; kötbér. Szerződésben kikötött pénzösszeg, bírság, amelyet a szerződést nem teljesítő vagy nem kellőképpen, illetve csak késve teljesítő fél köteles fizetni a másik szerződő félnek.
A vállalkozó köteléket fizet a határidő túllépése miatt. A kötelék összege a vállalkozás díjának 10 %-a.
Eredet [kötelék < köt + -elék (főnévképző)]
