Késés szó jelentése
késés (főnév)
1. Váratás magára; az elvártnál későbbi cselekvés, történés, amikor egy személy vagy menetrendhez igazodó jármű még nincs ott, ahol a megszabott vagy megállapodás szerinti időben lennie kellene, illetve meg kellene történnie.
A vonat késése sok gondot okoz. A főnök nem tűri a késést a munkából.
2. Lemaradás időtartama az elvárt idő és a tényleges megtörténés között.
A vonatok fél óra késéssel indultak. A hosszú úton három napos késésbe kerültünk. Az építkezés két heti késésben van.
3. Elmaradó bekövetkezés, amikor egy esemény, jelenség nem a megszokott, kívánt vagy várt időben következik be; mozgásában, fejlődésében elmaradás.
Az idén nagy hidegek lesznek, számíthatunk a tavasz késésére. Tavaly a tél késése miatt december végéig nem esett le az első hó.
4. Kevesebb idő mutatása, amikor egy óra a valóságos idő helyett kisebb értéket jelez.
A turista megállapítja a templom toronyórájának késését. A régi órákra volt jellemző a késés.
Eredet [késés < kés(ik) + -és (főnévképző)]
