Keserv szó jelentése
keserv (főnév)
1. Régies: Lelki fájdalom, bánat; tehetetlen, fájdalmas levertség, csalódott elkeseredettség, reménytelen kiábrándultság.
A csalódott szerelmes lelkében eleven a keserv. A keservét újra meg újra elpanaszolja a barátjának.
2. Régies, átvitt értelemben: Erős sírás, bánatos könnyezés, könnyhullatás.
A lány keservétől nedves a zsebkendője. A keserve nem csillapodik, hiába vigasztalja az anyja.
Eredet [keserv < ómagyar: keserv < ősmagyar: keserv < dravida: keser (keserűség) < kasa (keserű < kellemetlen, visszataszító)]
