Kegyelmes szó jelentése
kegyelmes (melléknév)
1. Irgalmas szívű (személy, isten), aki a bűnöket megbocsájtja, a büntetést mérsékeli vagy elengedi.
A kegyelmes király nem végezteti ki a lázadót, hanem száműzetésre ítéli. A kegyelmes Isten minden bűnt megbocsát.
2. Régies: Kegyes jóindulatú (személy), aki leereszkedően nagylelkű.
– A kegyelmes úr megengedi, hogy előhozd a panaszod. A kegyelmes asszony alamizsnát oszt.
3. Régies: Előkelő megszólítása; a "nagyméltóságú" címmel kitüntetett férfi vagy felesége megszólítása, megnevezése.
– A kegyelmes úr fogadja az ügyvéd urat. – A kegyelmes asszony a lányával holnap ellátogat hozzánk egy teára – mondja a férj a feleségének.
4. Régies: Uralkodók, főnemesek megszólítása.
A kegyelmes szultán fogadja az erdélyi fejedelmet. A kegyelmes fejedelem vallásszabadságot biztosít Erdélyben.
Eredet [kegyelmes < kegyel(e)m + -es (melléknévképző)]
