Ideg szó jelentése
ideg (főnév)
1. Ingerületvezető szövet; az emberi, állati agyból, illetve gerincvelőből kiinduló, hosszú sejtekből álló egy-egy vékony szál, vagy ilyen szálakból álló egy-egy köteg, amely az egész testet behálózza, és a szervekből eredő ingereket az agyba, illetve az agy keltette ingerületeket a szervekhez közvetíti.
A testet idegek hálózzák be. Az érzékszervekből idegek viszik az ingerületet az agyközpontokba. A fogorvos az ideget kezeli.
2. Átvitt értelemben: Stressztűrő képesség; az egész ingerületvezető rendszert felügyelő elme teherbírása. (Többes számban.)
Az igazgató idegei pattanásig feszülnek a tárgyaláson. A nagy izgalom hatására az ember idegei felmondták a szolgálatot.
3. Régies: Hangszer húrja, különösen lanté.
A költő a lant idegeibe kap, amikor verset ír. A zenész a hárfa idegein játszik. Régen állatok kiszárított idegszálaiból készült az ideg.
4. Régies: Az íj húrja, amelyre a kilövendő nyílvessző végét helyezik.
A harcos meghúzza az ideget. A megfeszült ideget elengedi, és a nyílvessző a cél felé repül.
5. Régies: Bármilyen húr, kifeszíthető zsineg vagy (vastag) fonál.
A kőműves idegre kötött függőónnal mérte meg, hogy függőleges-e a fal. A sátor idegeit a cövekek feszítik ki.
Eredet [ideg < ómagyar: ideg < ősmagyar: itekh (ideg, íjhúr) < dravida: sidár (ideg < összeköttetés < kötelék) < sad (köt)]
