Hév szó jelentése
hév (főnév I.)
1. Nagy meleg, hő, kifejezett forróság, amely egy jelenségre, dologra jellemző.
Hajadonfőtt nem jó a nap hevén állni. A nyár heve kiszárítja a termőre fordult növényeket.
2. Átvitt értelemben: Érzelem, indulat magas foka, egy megnyilatkozás szenvedélyessége; kifejezett rajongás.
A szónokot beszéd közben elragadja a hév. Az izgalom heve átragadt a hallgatóságára is.
3. Átvitt értelemben: Nagy igyekezet, lendület, buzgalom, amely felfokozott lelkiállapotból fakad.
A fiú a játék hevében megfeledkezett a meccs közben szerzett kis horzsolásról. A munka heve elfeledtette, hogy hány órája dolgoznak a munkások.
4. Átvitt értelemben: Belső ösztönzés; folyamatos és elszánt haladás egy cél felé egy erős belső késztetés, szándék hatására.
A fiatal cégvezetőt lendületes hév viszi előre, így sokat és keményen dolgozik. A gyerekekben állandó hév van a világ megismerésére. A zsenik egyik jellemvonása a töretlen hév.
Eredet [hév < ómagyar: hév < ősmagyar: hév, hé, háv (hő) < dravida: ávi (forróság, vágy) < ve (forró, heves)]
