Hallás szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2018. március 21., 12:40-kor történt szerkesztése után volt.
hallás (főnév)
1. Hangok felfogása, közlés megértése, tartalmának megfogadása. Képesség a fülével hangok érzékelésére.
A nagypapa jó hallásával érti, amit mondanak neki. A lövésznek megromlott a hallása a háborúban.
2. Képesség hangok felfogására, amikor egy személy, állat hallószerve ép, kellően érzékel, jól működik.
A macskára jellemző a jó hallás. A fiataloknak jobb a hallása az idősebbeknél.
3. Jó megkülönböztető képesség a hangokra, főleg a zenére vagy idegen nyelvekre, hangokra.
A gyerek máris jól zongorázik, mert jó a hallása. A keleti nyelvek megtanulásához kiváló hallás is kell, nem csak jó emlékezet.
Eredet [hallás < hall (ige) + -ás (főnévképző)]
