Hall szó jelentése
hall (főnév)
1. Ablaktalan nagyobb helyiség, amely városi típusú lakásokban rendszerint a bejárat közelében van. A többi helyiség nyílik belőle, és az előszobával ellentétben tartózkodásra, vendégek fogadására is használható, illetve lakható.
A házigazdát a hallban várják a vendégek. A polgári lakás két nagy szobából és hallból áll.
2. Tágas előcsarnok fényűző, nagy lakásban, házban, szállodában, egy intézmény épületében, ahol a ház lakói, illetve a vendégek, ügyfelek beszélgetés, szórakozás vagy más tevékenység végett gyakran összegyűlnek és ott tartózkodnak.
A szálloda halljában gyülekezik a turista csoport a városnéző buszkirándulásra. A minisztérium halljában várakoznak az újságírók a sajtótájékoztatóra. A gazdag ember házának halljában kártyáznak a vendégek.
Eredet [hall < angol: hall (hall < csarnok) < germán: halla, halna (befed)]
