Íj szó jelentése
íj (főnév)
1. Nyíllövő fegyver; rugalmas faívből és húrból álló, nyílvessző kilövésére alkalmas eszköz.
Az íjat az ősmagyarok vadászatra és harcra használták. Az íjat minden használat után olajjal kenték be, hogy rugalmas maradjon a fája. Az íjász lövés előtt felajzza az íjat. Az íjat ma főleg sporteszközként használják.
2. Tűzgyújtó eszköz; a nyíllövő fegyverhez hasonló hajlított, rugalmas bot, és a végei közé feszített vékony szíj, amellyel vékony pálcát forgatva tüzet csiholtak.
Az íjat húzogatva egy-két perc alatt meggyújtották a tüzet. Kovával és acéllal sokkal nehezebb tüzet gyújtani, mint íjjal.
3. A rugalmas faívre feszített húr ezen (1) a fegyveren, amelyre a kilövendő nyilat illesztik.
Az íjász az íjra teszi a vesszőt. Kilövéskor elengedi a hátrahúzott íjat, és a nyílvessző messzire suhan.
Eredet [íj < ómagyar: íj < ősmagyar: íj, ijj, viju (íj) < dravida: ey (íj, íjaz)]
