Beleás szó jelentése
beleás (ige)
1. Mélyen beletúr; talajba, anyagba egy éles vagy hegyes eszközzel belehatol és részeket megforgat, eltávolít belőle, gödröt készít benne.
A kertész próbaképpen beleásott a földbe, de még nagyon fagyosnak találta. A kutya kaparva beleásott az udvarba néhány csúnya gödröt.
2. A mélyébe rejt; mély gödröt, üreget készítve a földbe, anyagba süllyeszt egy tárgyat, dolgot, majd a hely anyagával körbevesz, lefed.
Az oszlopot mélyen beleássák a földbe, hogy el ne dőljön. A gyerekek beleásták magukat a szalmakazal aljába.
3. Átvitt értelemben: Alaposan tanulmányoz, vizsgál; semmi mással nem törődve hosszú ideig kizárólag azzal foglalkozik.
A tudós alaposan beleásta magát a jelenség kutatásába. Az olvasó annyira beleásta magát a könyvbe, hogy észre sem vette, milyen hamar este lett.
Eredet [beleás < bele- (igekötő) + ás (ige)]
