Haraszt szó jelentése
haraszt (főnév)
1. Lehullott száraz lomb; földön heverő falevelek tömege, rétege.
A turisták érzik a haraszt fanyar illatát. Az elcsatangolt gyerek bokáig gázol a harasztban.
2. Tájszó: Laza káposzta(fej), amelynek széles, csipkés levelei nem borulnak össze.
Az asszony már csak egy harasztot kapott a piacon. A harasztból rakott káposzta lesz.
3. Tájszó: Káposztalevél, amely széles lapú, vastag erezetű.
Az asszony nagy gombócokat készített a harasztokból. A harasztok töltése előtt a vastag ereket kivágja, és csak ezután rakja bele a tölteléket. A harasztok a szálas káposzta között főnek.
4. Biológia: Virágtalan növény, amely spórákkal szaporodik.
A fák alatt sokféle haraszt él az aljnövényzetben, például a páfrány. A harasztok kevesebb fénnyel is beérik.
5. Biológia, tájszó: Aljnövényzet; vadon növő fű és lágyszárú növények, valamint más növényi hulladékok (levelek, ágak) együttesen.
A patak a haraszt közt csörgedezik a falu felé. Késő ősszel az erdőből kijáró őzek a haraszt közé gázolnak élelmet keresve.
6. Régies: Fiatal erdő, sarjadzó, cserjés bozót.
A csapat behúzódik a harasztba. A harasztból jól kilátni a közeli rétre.
Eredet [haraszt < ómagyar: haraszt < szláv: hraszt (száraz falevél) < hvoroszt (bozót < „recsegő”) < hruszt (recsegés, ropogás)]
