Haraszt szó jelentése

haraszt (főnév)

1. Lehullott száraz lomb; földön heverő falevelek tömege, rétege.

A turisták érzik a haraszt fanyar illatát. Az elcsatangolt gyerek bokáig gázol a harasztban.

2. Tájszó: Laza káposzta(fej), amelynek széles, csipkés levelei nem borulnak össze.

Az asszony már csak egy harasztot kapott a piacon. A harasztból rakott káposzta lesz.

3. Tájszó: Káposztalevél, amely széles lapú, vastag erezetű.

Az asszony nagy gombócokat készített a harasztokból. A harasztok töltése előtt a vastag ereket kivágja, és csak ezután rakja bele a tölteléket. A harasztok a szálas káposzta között főnek.

4. Biológia: Virágtalan növény, amely spórákkal szaporodik.

A fák alatt sokféle haraszt él az aljnövényzetben, például a páfrány. A harasztok kevesebb fénnyel is beérik.

5. Biológia, tájszó: Aljnövényzet; vadon növő fű és lágyszárú növények, valamint más növényi hulladékok (levelek, ágak) együttesen.

A patak a haraszt közt csörgedezik a falu felé. Késő ősszel az erdőből kijáró őzek a haraszt közé gázolnak élelmet keresve.

6. Régies: Fiatal erdő, sarjadzó, cserjés bozót.

A csapat behúzódik a harasztba. A harasztból jól kilátni a közeli rétre.

Eredet [haraszt < ómagyar: haraszt < szláv: hraszt (száraz falevél) < hvoroszt (bozót < „recsegő”) < hruszt (recsegés, ropogás)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 69 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja