Gond szó jelentése
gond (főnév)
1. Zavaró körülmény, amely aggódást vagy nehézséget okoz. Olyan állapot, amelyen rajta ragad a figyelem, és a rosszabbodás miatti aggódás tölti el az embert. Ez szorongással, kínzó nyugtalansággal, hosszan tartó töprengéssel, vissza-visszatérő tépelődéssel jár.
– Látszik rajtad a gond. Mi történt veled? – kérdezi az édesanya az iskolából lógó orral hazaérkező gyerekét. A kétszínűség sok gond forrása lehet.
2. Sok vesződséggel járó dolog, ami sok üggyel-bajjal jár.
Egész nap a cége gondjaival törődött az igazgató. A megélhetési gondok elveszik az ember erejét.
3. A jövő iránti aggodalom. A jelen helyzetből fakadó, a jövőbeli következmények bizonytalansága miatt érzett bizonytalansággal terhes szorongás.
A családapa azon dolgozott, hogy szerettei gond nélkül élhessenek. Sokan gondolják úgy, hogy a gazdagoknak nincsenek meg a saját gondjaik.
4. Felelősségteljes odaadás. A munkában, az élet dolgainak kezelésében megmutatkozó körültekintő alaposság; kitartó, gondos figyelem, törődés.
A jó háziasszony gondot visel a háztartásra. Nagy gonddal készíti el a munkát.
Eredet [gond < ómagyar: gond < ősmagyar: gyomoda (gond) < dravida: unnudal (figyel, gondoz)]