Gondnok szó jelentése
gondnok (főnév)
1. Hivatalos felügyelő, akit egy érték, épület a gondviselésével megbíztak. Egy intézmény gazdasági ügyeit intéző megbízott személy.
Az üdülő gondnoka kiadta a kulcsokat. Az irodaházban a gondnok intézi a kisebb javításokat.
2. Régies: Pénzügyi felügyelő, aki csődbe került vagyon felügyeletét látja el; csődbiztos.
A gondnok minden bejövő pénzt visszatart és csak a legszükségesebb kiadásokat engedi meg. Csak akkor fizethet a csőd alatt álló cég, ha jóváhagyja a gondnok.
3. Régies: Megbízott gondviselő; kirendelt vagy választott személy, aki egy hátrahagyott árvára, egy cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyre felügyel, személyes és anyagi ügyeit intézi, örökségét kezeli és erről elszámolni köteles.
A gondnok irányítja az elhunyt szülők helyett a családi vagyont. A gondnok feladata a gyerekek felnevelésének és biztos megélhetésének biztosítása is.
4. Vallási: Világi vezető; egy protestáns egyházkerület, egyházmegye vagy egyházközség nem vallási hatáskörű elnöke.
Az egyház gazdaságát a gondnok irányítja. A gondnok elrendelte egy malom építését.
5. Katonai: Ellátó tiszt, aki egy sereg felszereléséről, ellátmányáról gondoskodik.
A gondnok feladata elég élelmiszert összegyűjteni az elfoglalt területeken a csapatok számára. A gondnok a falu házaiban szállásolta el a tiszteket.
Eredet [gondnok < gond + -nok (főnévképző)]
