Férc szó jelentése
férc (főnév)
1. Gyengébb cérna, amellyel a ruha egyes kiszabott részeit összevarrás előtt nagy öltésekkel helyükre rögzítik, hogy varrás közben ne mozdulhassanak el, majd eltávolítják a kész ruhából.
A varrónő kihúzta a fércet a készre varrott ruhából. Az anya először férccel összeerősítette a megvarrandó részt a szakadt nadrágon.
2. Kisegítő varrás, amit gyenge cérnával készítenek ideiglenesen.
A férc felbontása után még ki kell vasalni az új ruhát. Az utolsó ruhapróbáknál már nincs helye a fércnek.
3. Régies, elavult: Felvarrott folt.
A kisfiú nadrágjának térdén volt egy-egy férc. A ruha a sok férctől már használhatatlan lett.
4. Régies, elavult: Szántóföld, amelybe bizonyos mennyiségű magot lehetett elvetni.
A gazda egy nap alatt felszántotta a fércet. A férc bevetése után jól jött rá az eső.
Eredet [férc < német: verziehen (összehúz) < ziehen (húz)]
