Cella szó jelentése
cella (főnév)
1. Elhatárolt hely, rekesz egy nagyobb egységen belül, amely általában sok hasonló különálló részből tevődik össze.
A számolótáblázat egy cellájába szöveg is írható. A cellákból álló oszlopban levő értékek összege az alsó cellában áll. A kaptárban levő lép sok hatszögletű cellából áll.
2. Zárka börtönben vagy más ítéletvégrehajtó intézetben. Elkülönített, kívülről zárható helyiség, amelyben az elítéltek főként éjszaka tartózkodnak (alszanak) a személyes holmijaikkal együtt.
A cellában négy rab lakott. Napközben az elítéltek szabadon kijöhetnek a cellájukból.
3. Vallás: Szűk szoba egy kolostorban, amelyben egy szerzetes magányosan él.
A szerzetes a cella magányában elmélkedett. A kolostorban még van öt üres cella, így még jöhet néhány szerzetesjelölt.
4. Műszaki: Elzárt kis rész. Tartály vagy készülék környezettől elzárt, különálló kis egysége.
Az akkumulátor celláit időnként fel kell tölteni desztillált vízzel. Az elem cellái sorba vannak kötve.
Eredet [cella < ómagyar: cella < latin: cella (kis szoba) < görög: kalia (kunyhó) < szanszkrit: cala (kunyhó, ház)]
