Kondér szó jelentése

kondér (főnév)

1. Nagyméretű üst; vasból vagy rézből készült öblös, nyitott vagy fedővel zárható nagyméretű edény.

A kondérban halászlé rotyog. A katonai táborban kondérokban főzik az ételt a seregnek.

2. Fém főzőedény, amely körülbelül a szélessége felénél magasabb, henger alakú edény; többnyire két füle van és külön fedővel fedhető; fazék.

A tűzhelyen levő kondérban paprikás krumpli fő. Az asszony a kondérból szed a családnak ebédet.

3. Tájszó: Zárható ivóedény, kidomborodó hassal; kulacs.

A túrázónál van egy tele kondér, amiből menet közben is ihat. Az üres kondért megtöltik friss forrásvízzel.

Eredet [kondér < ómagyar: kondér < ősmagyar: gönde (hasas, gömbölyded) < dravida: gundu (kerek, gömbölyded)]