Kondenzátor szó jelentése
kondenzátor (főnév)
1. Műszaki: Sűrítő készülék; gőzgép utáni hűtőkészülék a fáradt gőz gyors cseppfolyósítására.
A kondenzátor után újra szivattyúzni lehet a gőzt alkotó vizet. Kondenzátor nélkül a gőz csak lassan alakul vízzé.
2. Fizika: Elektromos töltést tároló eszköz; egymástól szigetelő réteggel elválasztott két vezetőből álló alkatrész, amellyel elektromos töltést lehet felhalmozni, tárolni, és akár nagyon gyorsan kibocsátani. Jellemzője, hogy az egyenáramot szigeteli, a váltóáramot átvezeti.
A rádióban egy kondenzátor biztosítja a működéshez szükséges egyenletes feszültségszintet. A kondenzátor a túl nagy feszültség hatására tönkrement.
Eredet [kondenzátor < német: Kondensator (kondenzátor < sűrítő) < latin: condensator (összesűrítő) < denso (sűrít < szövet szálait tömöríti)]
