Öböl szó jelentése
öböl (főnév)
1. Homorú partszakasz egy tó vagy tenger partján, ahol a vízfelület szélesen és kerekdeden benyúlik a szárazföldbe.
A hajó beér a magas partfalak szegélyezte védett öbölbe. Az öbölben nem hullámzik annyira a víz, mit a nyílt partok mellett.
2. Tágas, belső üreg, amit egy edény vagy más üreges tárgy kidomborodó fala határol.
Az asszony kisúrolja az edény öblét. Az öregember jól megtömi dohánnyal a pipája öblét.
3. Kohászat: Az olvasztókemence üregének alja.
Az olvadt vas az öbölben gyűlik össze. A nyersvas csapolása az öbölből történik.
4. Matematika, régies, elavult: Szinusz függvény; amely egy derékszögű háromszögben a szöggel szemközti befogó és az átfogó hányadosa.
A tanulók kiszámolják a táblára felírt szög öblét. A mérnöknek ki kell számolni a szög öblét tervének készítésekor.
Eredet [öböl < ómagyar: öböl < ősmagyar: öböl (üreg, mélyedés) < dravida: uval-agam (gödör, tó, „mélyedés”) < uvalu (hajlik)]
