Oboa szó jelentése
oboa (főnév)
1. Zene: Fafúvós hangszer billentyűkkel, amely 70 centiméter hosszú, a végén kissé kiszélesedik. A hangszernek kettős nádnyelves fúvókája van.
Az oboához könnyű hozzáhangolni a többi hangszert, ezért egy zenekarban az oboa adja az alaphangot. Az oboa a 17. században jelent meg. A zenész a kürtről a oboára vált át.
2. Zene: Hangszerhang, amit ez (1) a nádnyelves hangszer ad ki.
Az oboa sajátos hangulatot ad a zenének. A oboa a gordonkát kíséri.
3. Zene: Hangszeres játék; ennek (1) a hangszernek a megszólaltatása.
A fiú a zongora után oboát tanul. A oboa nehézsége a sok billentyű működtetésében rejlik.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
