Konyha szó jelentése

konyha (főnév)

1. Főző helyiség; ételek elkészítésére, főzésre-sütésre szolgáló, erre alkalmassá tett és felszerelt lakás- vagy házrész, terület.

A konyhában nagy a sürgés-forgás az ünnepi ebéd elkészítésekor. Egy háziasszony sok időt tölt a konyhában.

2. Átvitt értelemben: Étkeztető intézmény; általában egy nagyobb intézmény, üzem része, amelynek feladata az ott tartózkodók számára meleg ételek készítése.

A laktanyában mindig mások vannak beosztva a konyhára. Régen gyakran működtek a gyárakban üzemi konyhák.

3. Átvitt értelemben: A sütés-főzés módja, az elkészített ételek jellege alapján felállított minősítés.

A magyar konyha alapja a hagyma és paprika használata. A fogyókúrázó diétás konyhán van.

4. Tájszó, régies: Asztal magasságú nyitott tűzhely, amely a ház főzőhelyiségében áll.

A fafűtéses konyhán rotyog a fazék. Az asszony a konyha körül dolgozik.

Eredet [konyha < ómagyar: konyha < ősmagyar: konyha < szláv: kuhnja (konyha) < gót: kuchen (főz) < latin: coquo (főz)]

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Hajt/hoz a konyhára – (hasznot hajt, bevételt jelent egy személy, közösség számára).

Jó konyha van náluk – (jól főznek ott).

Konyhát visz – (bizonyos ételkészítési módú háztartást tart fenn).

Nyári konyha – (rendszerint csak nyáron használt főzőhely, amely többnyire a lakóházon kívül egy másik, kisebb épületben van).

Semmit sem hoz a konyhára – (nincs semmi haszna).

Tábori konyha – (Katonaság: táborozó csapatok élelmezésére szolgáló, könnyen szállítható főzőberendezés és főzőfelszerelés).

Lezárva 7K: 2012. július 31., 15:17