Herceg szó jelentése
herceg (főnév)
1. Az uralkodó család tagja, aki nem maga az uralkodó. Vér szerinti fia vagy unokája egy királynak vagy királynőnek.
A legidősebb herceg követi majd az apját a trónon. Nagy Britanniában mindig a Walesi herceg a trónörökös.
2. Legmagasabb rangú főnemes, olyan személy, vagy család (férfi) tagja, aki rangban közvetlenül az uralkodó család tagjai után következik.
A herceg fölött a nagyhercegi rangú nemes áll. A herceg előtt meghajtotta fejét az őrgróf, mivel ő alacsonyabb rangú.
3. Főnemesi rang; független uralkodó, aki rangra nézve a nagyherceg és a nagyfejedelem alatt, a gróf vagy őrgróf fölött áll.
Az uralkodó herceggé emeli a grófi család tagjait. A herceget ma már nem szokás hozzátenni a főnemesi családnévhez.
4. Kisebb ország uralkodója, aki nem királyság vagy császárság élén áll.
A Monacói herceg irányítja a kicsi, de híres országát. A herceg mellett egy kormányzótanács kormányoz.
5. Történelmi: Hadseregparancsnok, aki egy germán népcsoport hadseregét vezette, aki a néptörzs letelepedés után a terület önálló uralkodója lett.
A hercegek később választófejedelmek lettek, és császárt választottak a közös birodalom élére. A herceg szövetségre lépett a szomszéd cseh királlyal.
Eredet [herceg < középmagyar: herceg < német: Herzog (herceg) < Heer (had) + Zug (vonulás), azaz „haddal felvonuló”]
