Ellenséges szó jelentése
ellenséges (melléknév)
1. Ártó szándékú. Támadóan viselkedve gyűlöletet vagy ellenszenvet mutató. Rosszindulatot kifejező.
A veszekedők ellenséges tekintettel néztek egymásra. A gonosz szándékok ellenséges indulatokat keltettek.
2. Támadó erőkből álló; ártani akaró személyekhez tartozó.
Az ellenséges csapatok elérték az országhatárt. Az ellenséges erők összefogtak a védelem áttörésére.
3. Támadókhoz tartozó, tőlük eredő, velük kapcsolatos. Ártó szándékú személyekre jellemző.
Az ellenséges területre nem jutottunk el. Hajnalban ellenséges támadás kezdődött. A szomszédok ellenséges viszonyban vannak.
4. Egymással ellenkező; egy másikkal szemben álló (érdek, vélemény, viselkedés).
A vita során összecsapott a két ellenséges felfogás. Az ellenséges viszonyt egy kedves hölgynek sikerült enyhíteni.
Eredet [ellenséges < ellenség + -es (melléknévképző)]
