Ellenség szó jelentése
ellenség (főnév)
1. Ártó szembenállást tanúsító személy vagy csoport, aki nyíltan vállalva tudatosan az adott személy, csoport ellen tevékenykedik.
Az ellenség rátámadt a várra. Az ipar jelenleg a környezet ellensége.
2. Aknamunkát végző személy, aki bizonyos elvnek, rendszernek, közösségnek bomlasztására törekszik.
Az egy célért küzdők nem tűrik az ellenséget a soraik között. A szervezetbe beépült ellenség megakadályozza az utasítások végrehajtását.
3. Ellenkező elvekért küzdő személy, aki adott elvvel, módszerrel, közösséggel homlokegyenest szembehelyezkedik, azzal elutasító magatartású.
Az ellenzéket könnyű ellenségnek beállítani. A pártállam idején a haladás ellenségének kiáltottak ki minden más elvet vallót.
4. Nem helyeslő személy, aki adott dolgot, tevékenységet, szokást nem szeret, nem él vele, szerinte.
A férfi a drogfogyasztás ellensége lett, miután leszokott a drogról. A nőről úgy tudta mindenki, hogy az ital ellensége, mégis hozzáment egy italozó férfihoz.
Eredet [ellenség < ellen + -ség (főnévképző)]
