Ellenőrzés szó jelentése
ellenőrzés (főnév)
1. Minőség utólagos vizsgálata. Annak a vizsgálata és megállapítása, hogy egy termék – vagy bármilyen más dolog: akár tudás, akár valaminek az alkalmazási képessége – tényleges tulajdonságai, bemutatott jellemzői megfelelnek-e az előírásoknak vagy az elvárásoknak.
A gyártósorról lekerült személygépkocsik gondos ellenőrzésen mennek keresztül. A tanuló tudásának az ellenőrzése a vizsga lényege.
2. Folyamat vizsgálata. Annak a vizsgálata, hogy egy folyamat, munka az előírásoknak, elvárásoknak megfelelően zajlik.
A főnök néha lejön a futószalaghoz egy ellenőrzésre. Ellenőrzésül benézett az irodába: most éppen nem kávézott senki.
3. Eltérések keresése a normál állapothoz képest, amivel azt kutatják, hogy milyen összefüggés húzódik meg egy változás, jelenség, megnyilvánulás mögött.
Az orvos elvégezte a beteg testhőmérsékletének ellenőrzését, hogy lázas-e. A laborvizsgálat eredményére is ráfér az ellenőrzés.
4. Részletes átnézés; különös figyelemmel, minden részletre kiterjedő vizsgálat, hogy az addig észre nem vett vagy eltitkolt hibákat vagy visszaéléseket felderítsék.
A főkönyvelő végzi a vállalati könyvelés ellenőrzését. A tanár feladata a dolgozatokban leírt számítások ellenőrzése.
5. Terület megszállva tartása; egy nagyobb terület fegyveres erővel birtoklása, uralása.
A határ menti területeket a katonaság tartja ellenőrzése alatt. Az ellenség átvette az elfoglalt város ellenőrzését.
Eredet [ellenőrzés < újmagyar: ellenőrözés (ellenőrzés) < ellenőr + -öz (igeképző) + -és (főnévképző)]
