Bök szó jelentése
bök (ige)
Hegyes eszközre szúr, illetve ilyen módon fölvesz, fölemel rendszerint puha, vékony anyagot.
A parkőr hosszú botjára böki az elszórt szemetet. A szakács a villa hegyére bökte a húst.
Eredet [bök < ómagyar: bök < ősmagyar: bőke (bök) < dravida: egu, mug, muganei (hegy)]