Dicséret szó jelentése
dicséret (főnév)
1. Érték elismerése; egy személy vagy dolog jó tulajdonságainak, érdemeinek, értékeinek közlése, nyugtázása, illetve azok a szavak, amelyekkel jó dolgokat elismerünk.
A dicséret büszkévé tette a gyereket. A csapat küzdőszellemét fokozta a dicséret.
2. Méltányolás; egy jó tulajdonság, képesség, érték meglétének elismerése.
A csapat kitartása kiérdemelte a dicséretet, miután az utolsó percben győztek. A diák tudása dicséretre méltó, mert megnyerte a tanulmányi versenyt.
3. Jó tulajdonság jele; egy értékes képesség, erény meglétének bizonyítéka.
A kapus ügyességének dicsérete, hogy kivédte a kapura lőtt labdát. A gyerek eszének dicsérete, hogy nem feleselt vissza az apjának.
4. Vallás: Isten dicsőítése; természetfölötti lényt magasztalása, imádata. Isten dicsőségét magasztaló ima, vagy ének.
Dicséretet mondjatok a mi Istenünknek! Minden jó szándékú lélek az Isten dicséretére imádkozik.
Eredet [dicséret < dicsér + -et (főnévképző)]
