Dicséretes szó jelentése
dicséretes (melléknév)
1. Elismerést érdemlő (érték); egy személyben vagy dologban elismerésre méltó, jó (tulajdonság, erény).
A dicséretes tudása büszkévé tette a gyereket. A csapat dicséretes kitartása kiérdemelte győzelmet.
2. Jó tulajdonságot jelző; értékes képesség, erény meglétét bizonyító.
A kapus dicséretes ügyességének köszönhető, hogy kivédte a kapura lőtt labdát. A gyerek dicséretes szokása, hogy nem felesel vissza az apjának.
3. Régies: Elismerés kivívó (személy); kiemelkedő eredményeket elérő, felmutató (csoport).
A győztes seregek fejedelmét köszöntjük: dicséretes vezérünket! A dicséretes hadak felvonultak a király előtt.
4. Régies: Elismerésre méltó (osztályzat), amely a kitűnőnél gyengébb, de a többi jegynél jobb értékelést jelent.
A jó tanuló dicséretes osztályzatot kapott. Aki nem ért el dicséretes eredményt, annak még pótolnia kell a nyári szünetben.
Eredet [dicséretes < dicséret + -es (melléknévképző)]
