Cinikus szó jelentése
cinikus (melléknév)
1. Csalódottan lenéző (személy), aki nem hisz az emberi jóságban és őszinteségben, kiábrándult és ezért bizalmatlan.
Nagyon nehéz élete volt, nem csoda, hogy cinikus újságíróvá vált. A cinikus ember nem hisz abban, hogy végül a jó fog győzni.
2. Leértékelő (személy), aki nem hisz az emberi jóságban és őszinteségben, kiábrándult és ezért bizalmatlan.
A nőket leszóló cinikus agglegény boldogtalan volt egész életében. A mások eredményeit semmibe vevő cinikus üzletember úgy gondolta, hogy mások be akarják csapni.
3. Lenéző, leértékelő személyre jellemző (viselkedés, megnyilvánulás, tett).
A lógós tanuló cinikus megjegyzéseket tett, amikkel rettentően felbosszantott. Cinikus mosolyát nem tudta elrejteni a nyomozó, hiába is igyekezett.
4. Filozófia: Cinizmust követő (filozófus).
A cinikus bölcs követői elvetették az akkori uralkodó erkölcsöt. A cinikus gondolkodó igénytelenséget hirdet.
Eredet [cinikus < latin: cynicus (cinikus, morgó, acsargó) < görög: künikosz (kutyaszerű) < künosz (kutya)]
