Cink szó jelentése
cink (főnév)
Kémia: Fémes elem, amely szabadban nem fordul elő, és csak a felületén oxidálódik. Ezüstszínű, kékes árnyalatú, hideg állapotban törékeny elem; horgany. Vegyjele: Zn.
A cinket százötven és kétszáz fok között alakítják formára. A cink fontos ötvözőanyag, olvadáspontja 419 °C.
Eredet [cink < középmagyar: cink < német: Zinc (cink) < Zinke (csúcs, él; a cink kristályainak hegyére utal)]