Rubin szó jelentése
rubin (főnév)
1. Ásványtan: Vörös színű, kemény ásvány, amelyből ékszert készítenek. Anyaga alumínium-oxid.
A hegy mélyéről rubint bányásznak. A rubinba más anyag is keveredhet.
2. Ékszerészet: Több lapú drágakő, amelyet a vörös színű, kemény ásványból csiszolnak.
Az ékszerész egy rubint foglal a gyűrűbe. A nyakláncot egy rubin ékesíti.
3. Átvitt értelemben: Vörös szín, amely a kemény ásvány színéhez hasonló. Ilyen színű festék.
A művész rubinnal festi meg a lány ajkait. A naplementét ábrázoló képen rubin is látható.
4. Népies, átvitt értelemben: Kedves személy, szerető pár, főleg nő vagy gyermek.
A legény édes rubinnak szólította a lányt. – Rubinom, kedves rubinom – hívogatta a legény a lányt.
Eredet [rubin < latin: rubinus lapis (vörös kő) < rubeus, ruber (vörös) < szanszkrit: rudh (vörös < vér)]
